Csütörtök este egy érdekes elméletet osztott meg a Facebookon Roman Giertych, Lengyelország egykori miniszterelnök-helyettese (2006-2007), Orbán terve címmel. Az írást több lengyel újság is átvette azóta. - írja a 444

Giertych eszmefuttatásában választ keres a magyar és a lengyel kormány EU-ellenes szövetségének okára, és a mostani orosz-ukrán háborút is új nézőpontból értékeli.

Giertych szerint létezett egy magyar-lengyel-orosz titkos terv, Ukrajna felosztásáról.

A terv szerint az orosz hadseregnek a mostani háborúban nagyon gyorsan le kellett volna rohannia Ukrajnának a Dnyepertől keletre eső, jórészt oroszajkú felét. Néhány nap alatt, érdemi ellenállás nélkül bevonultak volna Kijevbe, megbuktatva Zelenszkij elnököt és a kormányát. A Dnyepertől nyugatra fekvő területeket azonban nem akarták megszállni, mert onnan érdemi ellenállást vártak, amihez egy jóval nagyobb hadműveletre lett volna szükség, sokkal több katonával.

A terv szerint Ukrajna nyugati felébe, a menekültáradattól tartva, a lengyel illetve a magyar hadsereg vonult volna be, békefenntartóként. Giertych még azt is elképzelte, hogy ezt akár a nyugat-ukrajnai politikusok maguk kérték volna, hogy inkább NATO-tag országból érkezzenek katonák, mintsem az oroszokkal kelljen háborúzniuk. A lengyelek Lviv központtal vehették volna ellenőrzésük alá Észak-Nyugat-Ukrajna nagyobbik részét, míg Magyarország Kárpátalján biztosíthatta volna a békét. A terv szerint Ukrajna felosztása aztán állandósult volna, megadva az esélyt a lengyel és a magyar vezetőknek, hogy az országukat gyarapítva hősökké váljanak otthon, örökre bebetonozva hatalmukat.

Giertych szerint ezt a hódítást készítette elő a magyar és a lengyel kormányok állandó konfliktuskeresése az USA-val és az EU-val. Azért mentek bele végeláthatatlan vitákba az EU bíróságának szerepéről, illetve ostorozták az amerikai befolyást, hogy ha eljön a területszerzés ideje, akkor a nyugatiak rosszallása és az együttműködés az oroszokkal ne legyen annyira bizarr fordulat sem otthon, sem pedig a külföldiek előtt. Giertych feltételezése szerint a Nyugat-ellenes gesztusok egyben jelzések voltak Moszkva felé, hogy megbízható szövetségesek irányítják a magyar és a lengyel kormányt. Moszkva érdeke azt kívánta volna, hogy egy semleges zóna jöjjön létre az oroszok által ellenőrzött terület és Németország között.

Giertych szerint a szélsőjobboldali európai pártok tavaly decemberben tartott varsói, és idén január végén rendezett madridi találkozóin egyeztette Orbán a lengyel vezetőkkel a háborús terveket, bevonva a francia elnökválasztásra készülő Le Pent is - aki ezúttal nem orosz, hanem magyar bankhitelből megy neki a kampánynak.

Addigra az európai vezető politikusokat az amerikai kormány már értesítette, hogy az oroszok minden bizonnyal háborúba mennek Ukrajna ellen, az erről szóló figyelmeztetések már novemberben kimentek. A terv utolsó simításait az elmélet szerint Orbán február 5-i moszkvai látogatásán végezték el, amikor Orbán Viktor öt órán tárgyalt Putyinnal, hogy aztán csak annyit jelentsenek be, hogy áprilisban az MVM és a Gazprom talán leszerződik még egy kis gázra egymással. Putyin a találkozó után arról beszélt, hogy hazugság árán bővült a NATO 1997 után. Orbán Viktor szó nélkül vette tudomásul, hogy az orosz elnök szerint az országa nem lehetne tagja a nyugati katonai szövetségnek.

Csakhogy a titkos terv Giertych szerint nem sikerült, mert Ukrajna váratlanul keményen ellenállt az orosz támadásnak, és az orosz nyelvű keleti megyék és városok is hősiesen harcolnak, még három hét elteltével is. Ezt látva a nyugati és a lengyel közvélemény is határozottan ukránpárti lett, és a lengyel kormány elengedte a felosztási tervet. Sőt, nem hogy elengedte, de még az élére is állt az ukrán ügy védelmének. Kaczynski, a kormánypárt elnöke és Morawieczki miniszterelnök keddi kijevi látogatásukkal mutatták meg, hogy már teljesen más forgatókönyvben hisznek.

Giertych a szélsőjobbról mozdult a centrum felé

Giertych szerint már a fehérorosz-lengyel határon kialakított novemberi migránsválság is csak szemfényvesztés volt, hogy a lengyel hadsereg felsorakozhasson a keleti határokon, és a közvélemény felkészüljön egy menekültválságot megelőző katonai akcióra. Szerinte a magyar hadsereget is ezért mozgósították a keleti határok felé - ezt egyébként már február 22-én, vagyis két nappal a háború kitörése előtt rendelte el Benkő Tibor honvédelmi miniszter. Már akkor arról beszélt, hogy fegyveres csoportok sodródhatnak át Magyarországra, vagyis a magyar hadvezetés arra számított, hogy az ukránok mindjárt totális vereséget szenvednek egy még el sem kezdődött háborúban, és fegyveresek menekülnek majd át a határon.

Giertych fura figurája a lengyel közéletnek, Bojtár B. Endre, a lengyel politika kiváló szakértője például “jó útra tért fasisztának” nevezte egy tavalyi cikkében. A Lengyel Családok Ligája nevű EU-szkeptikus párt elnökeként lett parlamenti képviselő, Kaczynskiék 2005-ös választási győzelme után koalícióra lépett velük, miniszterelnök-helyettes és oktatási miniszter is volt egy évig. Kemény jobboldali politikát vitt akkoriban, többek között azt javasolta, hogy homoszexuálisok ne taníthassanak állami iskolákban. Aztán szakított addigi szövetségeseivel, és tíz év múlva már Donald Tusk mellett tűnt fel Brüsszelben jogászként. Giertych azóta hevesen támadja a PiS-kormányt. Nemrégiben kiderült, hogy az ő telefonját is feltörték a Pegasus szoftverrel, szerinte a lengyel kormány kémkedett utána, nagy botrány lett belőle Lengyelországban.

Giertych mostani esszéjében azt írja, hogy 2011-ben Rómában egy egyházi rendezvényen már beszélgetett Ukrajnáról Orbánnal, aki nagyon nyers szavakkal szidta a keleti szomszédját.

Giertych nem mutat be bizonyítékot elmélete alátámasztására, hanem azzal érvel, hogy annyira logikusan következik a terv a két kormány évek óta vitt külpolitikájából, hogy további magyarázatra már nincs is szükség.

Zavarba ejtő körülmények

Giertych eszmefuttatása lehet, hogy csak elszabadult fantáziájának a terméke, és még csak valóságmagja sincs. Van azonban néhány körülmény, amitől ha kitaláció is, könnyen meg lehet támogatni valóságos történésekkel.

Kedden például a Kossuth téren olyan beszédet adott elő Orbán Viktor, ami alapján akár azt is hihetné egy felkészületlen hallgató, hogy Magyarország semleges állam, és nem tagja sem a NATO-nak, sem pedig az EU-nak. A miniszterelnök egyenlő távolságot hirdetett Moszkvától, Brüsszeltől és Washingtontól is - mintha máris létrejött volna az új semleges zóna Oroszország és Németország között, ahogy azt Giertych szerint meg kellett volna teremteni Ukrajna felosztása után.

A szlovák sajtó közvetlenül a háború előtt is foglalkozott egy titkos Orbán-Putyin egyezség lehetőségével. Karel Hirman, energetikai szakértő, a Szlovák Külpolitikai Társaság vezetőségi tagja írt erről február 6-án, azt fejtegetvén, hogy előző nap Orbán Viktor a határok újrarajzolásáról egyeztetett Putyinnal Moszkvában. Hirman korábban az ukrán kormány energetikai tanácsadója volt, és a cikke ellen tiltakozó írást tett közzé a pozsonyi magyar nagykövet és a szlovákiai magyarok pártjának az elnöke is.

Aztán ott volt Putyin orosz elnök február 21-i rafinált beszéde, amiben hosszan elemezte, hogy Ukrajna államiságának nincs történelmi előzménye. Levezette, hogy Ukrajna nagy része valójában orosz terület, míg nyugaton Lengyelországtól, Magyarországtól és Romániától kapott földeket, Sztálintól.

Az amerikai kormány vezető tisztségviselői pedig azt állították, hogy az Orbán Viktor kifejezetten Ukrajna ellen hangolta Donald Trumpot 2019 májusi találkozójukon. A washingtoni külügy egy helyettes államtitkára egyenesen úgy fogalmazott, hogy Orbán számára „a Nagy-Magyarország téma prioritás” és „boldog tőle, hogy borsot törhet Ukrajna orra alá”. Orbán Viktor később erről azt mondta, hogy "a szamárságnak nincs fölső határa".

2014-ben már élénken foglalkoztatta a világot egy hasonló elmélet

De az igazán zavarbaejtő dolgok 2014-ben, a mostaninál kisebb orosz-ukrán háború idején történtek. 2014 márciusában, amikor az oroszok elfoglalták a Krímet, Vlagyimir Zsirinovszkij, az orosz parlament alelnöke levélben fordult a magyar, a lengyel és a román kormányhoz, amiben állítólag felvetette, hogy fel kellene osztani Ukrajnát, és Magyarország megkaphatná Kárpátalját. A levélről egy lengyel tévé számolt be, ám Zsirinovszkij pártja tagadta, hogy a felosztás konkrétan szerepelt volna benne. 2014 nyarán Zsirinovszkij újra előhozta a témát, és akkor már nyíltan arról beszélt, hogy Kárpátalja nem ukrán vidék, hanem Magyarország része. Zsirinovszkij ugyan hivatalosan ellenzéki politikus Oroszországban, de ez ott valójában nem sokat számít, Putyin akaratával szemben nem lehet évtizedekig az első vonalban politizálni. Zsirinovszkij a mostani háborút szinte napra pontosan megjósolta tavaly decemberben, amikor egy parlamenti beszédében február 22-e hajnali négy órára jósolta a támadást Ukrajna ellen. Végül 24-én hajnali 4-kor támadtak az oroszok.

2014 május 6-án, az új magyar parlament alakuló ülésén Orbán Viktor különösen nagy figyelmet szentelt Kárpátaljának: "A magyar ügy a második világháború óta megoldatlan. A magyar ügyet európai ügynek tekintjük. A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, amelyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő kétszázezres magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is. Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben, akik egyébként élvezik együttérzésünket és támogatásunkat a demokratikus Ukrajna megteremtéséért végzett munkájukban."

Az első mondat homályosságán kívül ez az igény nem tűnik túl merésznek, de valamiért mégis nagy visszatetszést okozott, ráadásul nem valamely szomszédos országban, ahol jelentős magyar kisebbség él, hanem éppen Lengyelországban. Donald Tusk (akkor éppen lengyel miniszterelnök) egy héttel később sajtótájékoztatón hozta szóba Orbán beszédét, és azt mondta róla, hogy nem a megfelelő időben, és nem a megfelelő helyen hangzott el a kárpátaljai magyarokra vonatkozó gondolat, mert:

“Ma, amikor tanúi vagyunk Ukrajna szétbontásának, az ország szétszakítására irányuló kísérletnek, egy ilyen kijelentés aggodalmat kelthet.”

Néhány nappal később Pozsonyban Tusk ismét szóba hozta az ügyet Orbán jelenlétében, és lényegében azzal vádolta magyar kollégáját, hogy Orbán orosz propagandát terjeszt.

Valamiért a kárpátaljai magyarok autonómiáját követelő Orbán-beszéd akkor az amerikaiaknak is beakadt. André Goodfriend követségi ügyvivő még fél évvel később, 2014 október 24-i sajtótájékoztatóján is visszatért rá: „Nem most van az ideje annak, hogy az Ukrajnában élő magyarok autonómiájáról vitát nyissunk” – mondta, holott akkoriban ezt a témát a magyar kormány nem is vette elő.

Simonyi András egykori washingtoni magyar nagykövet 2014 október 31-én adott egy interjút a Hetek című lapnak, ahol többek között megkérdezték tőle, hogy mi zavarja ennyire az amerikaiakat az Orbán-kormány oroszpolitikájában. Válaszát így fejezte be:

"Gyanítom tehát, hogy itt sok mindenről szó van. Benne vannak az irreális álmok is, hogy ez nekünk kedvező eredményt hoz, majd amikor Ukrajnát az oroszok feldarabolják, és ölünkbe hull Kárpátalja. Nem fog. De szomorúan és védtelenül egyedül maradhatunk, a kárpátaljai magyarságot sokkal rosszabb helyzetbe hozva, mint amilyenben most van."

Szintén 2014 őszén Radislaw Sikorski volt lengyel külügyminiszter arról beszélt egy interjúban, hogy tudomása szerint Putyin orosz elnök már 2008-ban felajánlotta Lengyelországnak Ukrajna feldarabolását, és konkrétan Lviv városát átengedte volna a lengyeleknek. Az interjú nagy botrányt kavart: a Kreml fantáziának minősítette az egészet, és Donald Tusk volt lengyel miniszterelnök is határozottan tagadott. Végül Sikorski is visszakozott, bár magát az alapállítást nem vonta vissza, csak azt, hogy a felelevenített beszélgetés nem pont 2008-ban, és nem pont Tusk és Putyin között zajlott.

Orbán Viktor 2014 nyáron elmondott tusványosi beszéde, amiben illiberális rendszert meghirdette, és amelyben méltatta többek között Oroszország megerősödését is, így végződött:

"Most már csak az a kérdés, tisztelt Hölgyeim és Uraim, de itt a válasz nem engem illet, hogy egy ilyen helyzettől, amikor bármi megtörténhet, félnünk kell-e, vagy inkább ez bizakodással kell, hogy eltöltsön bennünket? Miután a világ mostani rendje nem éppen a mi szájunk íze szerint való, ezért én azt gondolom, hogy inkább gondoljuk azt, hogy a bármi megtörténhet korszaka, ami most előttünk áll, bár sokak szerint bizonytalanságot hordoz, baj is lehet belőle, de legalább ennyi lehetőséget és esélyt is tartogat a magyar nemzet számára. Tehát félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világban szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek. Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk."

Általában szólt itt vajon a miniszterelnök arról, hogy a Kárpát-medence magyarságának bátran ki kell használnia a bármi megtörténhet korszakát? Vagy egészen konkrétan gondolt egy lehetőségre? Valamire, amiből sokak szerint baj is lehet, de azt is hozhatja, hogy eljön a mi időnk? Giertych gondolatmenete alapján akár azt is lehetne hinni, hogy a magyar politika illiberális, oroszbarát fordulata összefügghetett egy világpolitikai jelentőségű, titkos tervvel.

Ugyanakkor a magyar kormány politikusai soha nem beszéltek területi igényekről, sőt Orbán Viktor arra építi mostani kampányát, hogy az ellenzék küldene katonákat Ukrajnába, ő biztosan nem. (444.hu) / CIVILHETES