Az orosz barátság melletti megnyilvánulások és a propaganda média a "nagy testvér" szintjére emelte az orosz agressziót, mintha a múltat teljesen elfelejtette volna a magyar kormány és a szavazóbázisa. Érthetetlen, hiszen épp Orbán volt az, aki nem is olyan rég magának akarta kisajátítani az ideiglenesen (50 éven át) hazánkban állomásozó orosz csapatok hazaküldésének sikerét és az '56-os forradalomból is éveken át próbált politikai hasznot húzni, ráadásul a Budapesti Memorandum aláírására - mely Ukrajna függetlenségét és területi sértetlenségét foglalta magába - szintén Budapesten került sor. Mindez mintha meg sem történt volna a Fidesz és tábora számára, gyorsan fordítottak egyet a köpönyegen és divatba jött náluk az orosz barátság, az ukránok elítélése, beépítették a köztudatba, hogy azért van még háború, mert az ukránok védik hazájukat az orosz agresszorral szemben és a háború rossz Magyarországnak.

A Telex írt korábban a Budapesti Memorandumról, hogy megvilágítsa az orosz-ukrán háború előzményeit. A Szovjetunió felbomlása után, 1994-ben Ukrajnában 1700 nukleáris robbanófej volt, aminek az irányítását egy-másfél év alatt át is tudták volna venni. Ha ezt meglépik, a világ egyik legerősebb atomhatalmává válhattak volna. Akkor azonban úgy tűnt, fontosabb az oroszoktól való függetlenedés és a Nyugat támogatása, így végül inkább leszerelték az atomfegyvereket. A nagyhatalmak, köztük Oroszország, 1994. december 5-én a magyar fővárosban írták alá az úgynevezett Budapesti Memorandumot, amiben szavatolták Ukrajna függetlenségét és határainak sértetlenségét.

Az 1991-ben felbomló Szovjetunió volt tagállamaként Ukrajna megörökölte a valamikori nagyhatalom fegyverarzenáljának jelentős részét, beleértve több mint száz interkontinentális ballisztikus atomrakétát és több mint harminc, atombombákkal felszerelt nehézbombázót. Ukrajnának akkor körülbelül 1700 nukleáris robbanófeje volt, ami több, mint amennyit Nagy-Britannia, Kína és Franciaország együtt birtokolt. Egészen 1994-ig Ukrajnában volt a világ harmadik legnagyobb atomfegyver-készlete.

A szovjet örökség

Az atomfegyverek felett viszont hivatalosan nem Ukrajna rendelkezett, hanem a Szovjetunió felbomlása után, annak volt tagállamaiból létrehozott Független Államok Közössége (FÁK). Az országban tartott atomfegyverek indítókódjait sem Ukrajnában, hanem Oroszországban őrizték, így az ukránok ha akarták, se tudták volna őket önállóan használni.
Ukrajna akkor dönthetett volna úgy, hogy szeretné megtartani és saját irányítás alá venni az atomfegyvereket. Egy 2016-os amerikai tanulmány szerint ha az oroszok nem adták volna oda maguktól az indítókódokat, az ukránok legkésőbb egy-másfél év alatt át tudták volna programozni a fegyvereket, és máris a világ egyik legkomolyabb atomhatalmává váltak volna.

Ukrajnát többen már 1993-ban figyelmeztették, hogy ha Ukrajna nem tartja meg az atomfegyvereit, akkor Oroszország meg fogja támadni. Az ukránok végül nem tartották meg azokat.

Az 1991. december 1-jén tartott népszavazáson Ukrajna lakosainak több mint 90 százaléka a Szovjetuniótól való elszakadás mellett szavazott. December 21-én Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna vezetői aláírták a Szovjetunió felbomlásáról szóló megegyezést, és létrehozták a Független Államok Közösségét. Az új szervezet, a FÁK rendelkezett a Szovjetunió több olyan örökségével, amit nem lehetett azonnal felosztani a volt tagállamok között, így az atomfegyverekkel is.

A következő években az összes volt szovjet államot súlyos gazdasági válság és politikai felfordulás sújtotta, az egymástól való függetlenedés pedig egyre sürgetőbb szándékká vált. A kaotikus helyzet megoldása a NATO érdeke is volt, és a nyugati országok igyekeztek saját érdekeiket is érvényesíteni a térségben. A figyelmeztetések ellenére ekkoriban az volt a nyugati konszenzus, hogy az a legjobb és legkevésbé kockázatos, ha lehetőleg csak egy volt szovjet államnak, Oroszországnak van atomfegyvere.

Függetlenségért atomfegyvereket

A helyzet rendezéséről leginkább az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) ernyője alatt tárgyaltak, aminek a NATO- és a volt szovjet tagállamok is a tagjai. A tárgyalások három évig tartottak, és a vitás kérdésekről végül 1994. december 5-én, a magyar fővárosban aláírt Budapesti Memorandumban egyeztek meg.

Az egyezményben az USA, Nagy-Britannia és Oroszország hat pontban biztosította Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán politikai függetlenségét és szuverenitását, cserébe a három állam csatlakozott az 1968-as Atomsorompó-szerződéshez és vállalták atomfegyvereik leszerelését.

A Budapesti Memorandumban a három aláíró a következő hat vállalást tette:

1. Fehéroroszország, Kazahsztán és Ukrajna függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása a meglévő határokon.
2. Tartózkodnak Fehéroroszországgal, Kazahsztánnal és Ukrajnával szemben az erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától.
3. Tartózkodnak a Fehéroroszországra, Kazahsztánra és Ukrajnára gyakorolt, politikai indíttatású gazdasági nyomásgyakorlástól.
4. Ha az említett három államból valamelyiket atomfegyverrel támadják meg, akkor az aláírók azonnal segítséget nyújtanak az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül.
5. Tartózkodnak a nukleáris fegyverek Fehéroroszország, Kazahsztán és Ukrajna elleni alkalmazásától.
6. Konzultálnak egymással, ha e kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban kérdések merülnek fel.

Az egyezményben tehát az USA, Nagy-Britannia és Oroszország vállalták, hogy semmiképpen nem fogják megtámadni Ukrajnát, mindenképpen tiszteletben tartják annak szuverenitását, sőt, még gazdasági nyomással sem akarják megváltoztatni annak politikáját.

A három aláírón kívül néhány éven belül az ENSZ biztonsági tanácsának másik két tagja, Franciaország és Kína is csatlakozott az egyezményhez, elvileg tehát a világ nagyhatalmai között teljes egyetértés volt a Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán függetlenségével kapcsolatban.

A Budapesti Memorandumért cserébe Ukrajna csatlakozott az Atomsorompó-szerződéshez és két év alatt, 1996-ig leszerelte a teljes atomfegyver-arzenálját. A fegyverekről való lemondásért egyébként nem csak a függetlenségének garanciáját, de pénzügyi kompenzációt is kapott az ország.

Orosz agresszió

Oroszország először 2014-ben szegte meg a memorandumban vállalt kötelességeit, amikor nemzetközi tiltakozás ellenére megszállta a Krím-félszigetet. Bár ukrán oldalról már akkor felmerült, hogy hiba volt leszerelni az atomfegyvereket, akkor még elkötelezettek voltak az Atomsorompó-szerződésben maradás mellett. Ezt árnyalta az egyre növekvő orosz nyomás alatt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, amikor azt mondta, hogy ha a Budapesti Memorandum aláírói nem tartják tiszteletben az egyezményt, akkor Ukrajna is „kétségbe vonhatja az 1994-es döntési csomag minden elemét”.

Azaz akár atomfegyvereket is fejleszthet. Sőt még tavaly tavasszal Ukrajna berlini nagykövete arról beszélt, hogy országa fontolóra veheti atomfegyver beszerzését, ha a Nyugat nem ad katonai támogatást a védekezéshez. Andrej Melnyik már akkor úgy vélte, hogy Oroszország támadásra készül, Ukrajnának pedig meg kell védenie magát.

Bár korábban a telex is megírta, hogy Ukrajnának technikailag nem sok esélye van atomfegyver gyártására, Zelenszkij nyilatkozatára azonnal ráugrottak az oroszok. A támadás előtt néhány nappal Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter kifejezetten ezt hozta fel a konfrontáció egyik okaként, szerinte ugyanis az ukránoknak „megvan a felszerelésük, technológiájuk, szakembereik, akik révén komolyabb képességre tehetnek szert, mint Észak-Korea vagy Irán.” Abszurd módon tehát azzal érvelnek a Budapesti Memorandum újbóli megszegése mellett, hogy Ukrajna ki akar lépni az Atomsorompó-szerződésből, amit a memorandumért cserébe vállalt. Vlagyimir Putyin orosz elnök a háború megindítását jelentő tévés bejelentésében többek között szintén azzal indokolta meg, hogy az orosz csapatok csütörtök hajnalban lerohanták Ukrajnát, hogy attól tartanak, hogy szomszédjuk nukleáris fegyvereket akar beszerezni.

„Ha Ukrajna tömegpusztító fegyverekhez jut, akkor alapvetően megváltozik a világ és Európa helyzete, és különösen a miénk, Oroszországé. Nem tehetjük meg, hogy nem reagálunk erre a valós veszélyre.”

Miután a Memorandumot aláíró országok a tiltakozáson kívül mást nem tettek, Putyin úgy gondolta lerohanja Ukrajnát.

Az elmúlt hetekben az orosz kormány több casus bellivel is megpróbált előrukkolni, és ez az atombombás indoklás sem csütörtökön jelent meg először. Az orosz-ukrán válságban ugyanakkor eljutottunk oda, hogy vasárnap az Ukrajna elleni katonai akciót néhány nappal ezelőtt elindító Putyin utasítást adott Oroszország nukleáris elrettentő erejének készültségbe helyezésére is.

A Budapesti Memorandum tehát nem akadályozta meg a háborút, és mivel a benne foglaltaknak nincs jogi következménye, csak szándéknyilatkozatnak számítanak, nem is lehet annak megszegését jogi fórumon számon kérni Oroszországon.

Tehát a sokaknál hirtelen jött orosz barátság és ukrán utálat serpenyőjébe ezeket a tényeket is bele kell tenni a megfelelő tájékozottság érdekében. Véleményt csak úgy érdemes formálni valamiről, ha ismerjük a részleteket.

A választóvíz október 23-án lesz, amikor azokról az '56-os hősökről emlékezik meg a magyar társadalom, akiknek orosz fegyverek oltották ki az életüket. Választóvíz azért lesz, mert egy normális értékrenddel bíró társadalom nem tűrheti el, hogy az orosz agresszor érdekeit nyilvánosan támogató politikai réteg részvét vegyen az '56-os megemlékezésen, meggyalázva a hősök emlékét.